Andici & co.

A hárem... illetve három pasival az élet. - Mindig is szerettem volna főparancsnok lenni egyszemélyes női hadseregemben.

Egy verőfényes áprilisi napon Mátyás királyfi hosszú útra, nagy háborúba indult. Rengeteg katonájával, nagy hadseregével, a Fehér Köpenyesekkel bátran, hittel indult legnagyobb ellensége, a leukémia ellen. Az út hosszú, sok harc van hátra, de a Fehér Köpenyesek felkészültsége és elhatározása, Anya jelenléte, a pillangók hűs nedüje és a rendületlen hit lépésről lépésre közelebb viszi őket a várva várt célhoz. Sok harcot kell megvívjunk, sok nehézségen kell átküzdjük magunkat, de remélem, hogy nemcsak a harcokból, a háborúból is győztesen fogunk kikerülni.

 

Mikor a legrosszabbra számítasz és bekövetkezik, hirtelen nem tudsz mit kezdeni az információval. A legelső reakció, hogy tagadod, ilyen nem történhetik meg. A második, hogy kétségbeesel, összeroskadsz, és azt kérded, hogy miért pont velünk történik ez meg,miért pont Matyika. És harmadjára azon gondolkodsz, hogy vajon mit ronthattál el, mit csináltál rosszul, hogy ez lett a végkifejlet. Pedig a leukémiánál állítólag nem te rontod el a dolgokat, hanem egy hibás gén, valami, amit nem lehet kiszámítani, elkerülni. A legfontosabb, amit ilyenkor egy anya tehet, hogy ne essen kétségbe, és erején felül teljesítsen, ami nagyon nehéz, főleg amikor látod, hogy a gyereked szenved, kínozzák, csontvelőmintát vesznek, gerincpunkciót vesznek, szúrják, tapogatják, a gyerek ordít, nem érti mi történik, és miért tapogatják, hallgatják, nézik folyamatosan vadidegen emberek, miért nem mehetünk haza, miért nem jöhet Apa meg Tomi, miért kell annyi tablettát bevenni, annyi szirupot meginni,  miért nem ehet mindent, amit megkíván, és mégis, 2 éves 8 hónapos létére hősiesen beveszi a tablettákat, megissza a szirupokat, és lassan azt is elfogadja, hogy itt kell maradnunk a kórházban, bár a doktornéniket még mindig nem szereti. Sok türelmet tanulok most Matyitól, erőt merítek abból, ahogy ő viselkedik, a szeretéből, amit éreztet, és abból a tudatból, hogy pillanatnyilag én vagyok az egyetlen, akibe kapaszkodhat, mind fizikailag, mind lelkileg. És erőt ad az is, hogy rengeteg ismeretlen ember akar Neki segíteni, vért adni, megmozdult Érte szinte az egész világ. Köszönjük, ilyenkor derül ki, hogy mennyi jó ember létezik a világon. Adja Isten, hogy minél hamarabb felépüljön a kis Hősöm, ennyi rokon, barát, ismerős és ismeretlen ember erőfeszítése nem lehet hiába.

Beszéltek nekem lelki okokról, megoldatlan problémák felszínre töréséről, ennek megoldásáról, hogy elindulhassunk a gyógyulás útján.. Beszéltek alternatív kezelésmódokról, cranio sacralis terapeutákról, gyógyteákról és növényekről, és még sokminden másról. Mindenre nyitott vagyok a racionalitás határain belül, meg persze Matyi elfogadásának határain belül, mert hiába magyarázom, ha nem akarja, nem tudom vele megitatni a gyógyteát, bevetetni a gyógyszert (pl. joghurt nélkül).

Imádkozunk, remélünk, harcolunk, és minden kis eredménynek, bíztatásnak örülünk, minden pozitívumból erőt merítünk, és reméljük, hogy a negatívumok, gyógyszerek mellékhatása csak átmeneti fázis. Nem adjuk fel! A háborút meg kell nyernünk! Legyetek velünk gondolatban!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ajándék a nénitöl, aki Matyikára vigyáz :)

Ajándék az égiektöl: végre lehullott a hó :)

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Múlt pénteken beirattam Tomit az iskolába. Szeptemberben kezd, elsös lesz, nem nulladikos, és ha minden jól megy, akkor step-by-step osztályban lesz. 5.-ik volt a listán, akkor indul ilyen osztály, ha legalább 15-en vannak. Kiváncsian várom, hogy mi lesz, december 15.-éig lehet iratkozni. És ugyanakkor rá kell jöjjek, hogy bizony, telik az idö..

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Mesemondó versenyen volt Tomikám még novemberben, nagyon ügyes volt, az elödöntön, miután átvette az ajándékát és mondták neki, hogy várják a következö heti döntöbe, megkérdezte, hogy miért, ez csak a bemelegítö volt? :) Benedek Elek: Az ember a legerösebb - mesét mondta.

A döntön, ahogy az alábbi cikkben is lehet olvasni, elsöként lépett a színpadra, és bátran, ügyesen elmondta a meséjét: Arany László: A kiskakas gyémánt félkrajcárja. Harmadik helyezett lett, és figyelembe véve, hogy az elsö helyezettek tanító káderek gyerekei voltak, nagyon is meg vagyok elégedve :D. Nem mintha lenne valami mondanivalóm ezzel kapcsolatban, csak hát na.. :) Klikk a képre :)

Otthoni mesegyakorlás, és ahhoz képest, hogy alig tudtam rávenni, hogy mesét ismételjünk, mert azt mondta, ha hallani akarom, menjek el a versenyre, na meg nem volt hajlandó egy helyben maradni, a versenyen profiként helyt állt. És persze Matyi mellett is kihívást jelentett a gyakorlás :)

Büszkék vagyunk rá :)

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Tominak ma szó szerint halálfélelme volt, még sosem láttam így megijedve. Rossz szokása, hogy mindent a szájába tesz, szerintem most már reflexböl, észre sem veszi. Ezúttal egy kis darabka wc-papírt szopogtatott, és véletlenül lenyelte. Elkezdett öklendezni, de nem jött ki, erre keservesen elkezdett sírni és majdnem 10 percig azt zokogta, hogy most biztos meg fog halni. Mi is nagyon megijedtünk, de mikor megértettük, hogy csak egy papírkát nyelt le, megnyugodtunk, Tomit viszont nehéz volt megnyugtatni. Pedig elmeséltem, hogy gyerekkoromban én is megkóstoltam a wc-papírt, és tessék, még élek, két gyönyörü gyermekem van, és ö is túl fogja élni.

Késöbb, játszás közben mesélte Matyinak, hogy majdnem meghalt, és este, lefekvés elött megjegyezte, hogy még túl fiatal ahhoz, hogy meghaljon. Ilyenkor, mikor ilyen komoly megjegyzései vannak, nem gyözök csodálkozni rajta.. Még csak hat éves... Vagy már hat éves? Kis felnött :)

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Vannak olyan emberek szerte a világban, akik valamilyen okból kifolyólag összetartóztak, mintha vékony szálak kötnók össze öket, és ha elég szerencsések, bármilyen messze is legyenek egymástól, megtalálják egymást, felfigyelnek egymásra és olyan érzésük támad, mintha ösidök óta ismernék egymást. Mintha csak tegnap találkoztak volna utoljára és ott folytatták volna, ahol abbahagyták. Mint a puzzle darabjai, egymásba illik a lelkük, kiegészítik egymást, egy képet alkotnak. Én a szerencsések közé tartozom, mert idén már második alkalommal találtam rá egy ilyen "régi" kedves ismerősre, bár 200 km választ el minket egymástól. Interneten már beszéltünk, de élöben még soha, mégis érdekes, hogy fel sem merült bennem, hogy nem lenneesetleg, amiröl beszéljünk, vagy hogy ne keressem meg, mert esetleg nem akarna találkozni velem, és tudom, hogy nem most találkoztunk utoljára :) Köszi Linda, nagyon jól esett, remélem nyáron családilag is találkozunk :)

És köszi SEdith és Kriszta, két távoli és kicsit közelebbi (kilométerekben számolva) lelki puzzle-darabkám, és az otthon maradt kedves puzzle-darabkáim: Dávid Eri, Kinga, "legjobb barátnőm" Zsolti, Kati és Juti, és a legközelebb lakó Dóri és Andi, és még sokan mások, nem lenne elég a hely leírni mindenkit, sajnos nem találkozunk és nem beszélgetünk olyan gyakran, amilyen gyakran kellene meg szeretném, de gondolatban mindig velem vagytok, és köszönöm, hogy vagytok nekem :)

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kell egy kis napsugár minden napra, ezeken a szürke napokon még inkább! S ha nem jut, mással kompenzálom :) Linda, ismerös a váza? :p

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

-Denevér kaszája és nagy szarva van, ki az?
-Batman..

- Holnap juttasd eszembe, mert éjszaka kialuszom magamból!

- Tomi, hogy szeretnek téged a csajok?
- Kíméletesen.

- Mindjárt könnynek ered a szemem.

- Megittad a kakaódat?
- Nem. Vannak csontocskák a lelkemben és nem hagyták, hogy teljesen megigyam és feljött.

- Rajzolt: Matyika valahol az udvaron szaladgál és az nincs a lapon, csak a kert van a lapon.

- Nem tudom lelógatni a fejem, mert fáj a nyakam.
- Hát akkor nem lógasd.
- De kell lógassam, mert fáradt a fejem!

- Gyere Anya, mert nagyon hiányzott neked Matyi!

- Apa, ez mit jelent? -mutatja a Ben10-es újságját-.
- Nem tudom.
- Pedig fiúnyelven van..

- Rövidzárlat. Vagyis hosszúzárlat, mert sokáig volt elvéve a villany.

- Megmostam a lábizmomat, a hasamat és a kézizmomat is!

- Matyinak kék a nyelve, ajaj, el kell menjünk a nyelvorvoshoz..

- Hányat kell még aludni, hogy 6 éves legyek?
- Kb. 100-at - vágtam rá.
- Hát az nagyon sok, addig lehet megöregszem.. :)

Esö után békák ugráltak az udvaron, Tomi boldogan ugrál utánuk s kérdi: ez mi, ebibéka?

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ha megállíthatnám az idöt, megtenném, és csak azt csinálnám, amihez kedvem lenne. Mindig boldog lennék, türelmes, odaadó, kreatív, szeretö, nem hisztis, és még sorolhatnám. De nem vagyok mágus, és az idövel sem úgy rendelkezem, ahogy szeretném. Holnap lesz két hónapja, hogy Matyika betöltötte a két évet, és holnap lesz két hónapja, hogy dolgozom. Ismét, reggel nyolctól délután 4.45-ig. Kegyetlen munkaprogram, föleg, hogy itthon is a toppon kell(ene) legyek utána. és vagyok is, néha sikerül minden, amit tervezek, máskor a fáradtságom van toppon, és néha meg szaladok, mert szalad utánam a ház, a gyerekekröl nem is beszélve. Anyáinknak hogy sikerült?? Nem igazán értem..

Matyi idöközben "elfogyasztott" egy nénit, most a második néninknél tartunk 5 hét leforgása alatt, de úgy érzem, megtaláltuk az igazit. Szerintem Mary Poppins rokona :) Mindog mosolyog, kedves, imádja a gyerekeket és a fiaim is szeretik öt, mesél, sétáltat, etet, fektet, altat, itthon vigyáz Matyira nálunk, ami változás és sokkal jobb Matyinak is meg nekem is, mert nem kell reggel-délután hurcoljuk, sokkal nyugodtabb, mint azelött, és én is az vagyok, mert tudom, hogy jó helyen van :) És ami még egy óriási plusz: amíg Matyi alszik, Julika néni besegít a háztartásban: néha mosogat, tereget, megföz egy köretet az ebéd mellé, stb-stb, ami rengeteget jelent nekem. Aki benne van abban, amiben én, tudja, miröl beszélek. Megfizethetetlen!

Tomi napközis, elökészitö csoportos. 6 éves nagyfiú. Kihullt két foga, a másodikat nem tudja, mikor tünt el, betört ismét a feje (6 év alatt háromszor), és folyamatosan azon töri a buksiját, hogyan járjon túl az eszünkön, hogy a saját akaratát érvényesítse. Idönként jól összebalhézik Matyival, aki félistenként dicsöiti öt, és mindent úgy csinál, ahogy Tomitól látja. Néha falra tudok tölük mászni.. Amikor Tominak be volt törve a feje, hösiesen kijelentette, hogy " Én isz fáj a fejem", és addig nem tágított, amíg be nem kötöttem neki is. Minden bibije ott fáj, ahol Tominak, ha Tomi nem akar enni, akkor inkább ö is koplal, s ha Tomi a kútba ugrana, Matyi szolidarításból biztos követné. És olykor torka szakadtából ordítja, hogy "Fejezd beeee!!!". Hmm, vajon kitöl hallotta??? :p Ha lefekszik este, csak Tomival alszik el, és megkér, hogy: "Mondjad, mikor keljfeljek, jó?" Reggel meg kimászik az ágyból, ránkugrik és közli: "Keljfeltem! Kéjek tejcit!" Én olyankor kávét kéjek, jó ejöset... Aztán  jön Julika néni, oszlik a csapat s Apa elhordozza a család nagyját munkába meg napiba, s magát ahova épp kell.

Néha befér egy kis pihi is, gyerekek mennek Majika mamáékhoz, mi moziba vagy itthon, voltunk Pesten az OMÉK-on, tali Lindával :), buliztunk egyet kettö helyett, voltunk íjászkodni, meg még ki tudja hol, de ezekröl majd máskor sztorizok, most megyek megnézem belülröl a szemhélyamat. Jó éjszakát :)

Végre van itthonról internet, ha hagynak a pasasaim, gyakrabban írok majd. Hálleluja a szakembernek :D

Na, hiányoztunk? :)

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

tóÉlek, igaz csendesebben, de jól esik. Müller Péter könyvében olvastam, hogy az írás életerő kérdése, és az utóbbi időben az életerőm kisebb lángon égett, fáradtabb volt, másra kellett. Most ismét régi-új kerékvágásba kerültem bele, és lassan szokogatom a helyzetet.

Augusztus 18.-án Matyika két éves lett, és aznap ismét visszamentem dolgozni. Őszintén nagyon vártam már. Jól esett kilépni a négy fal közül,  ismét visszatérni az emberek közé, és úgy érezni, hogy csinálok valamit, talán hasznos is vagyok. Nem mintha itthon nem csináltam volna semmit, sőt, talán még többet is néha, mint amennyit elbírtam, de mégis, aki tudja miről beszélek, annak nem kell magyarázkodnom, aki meg nem tudja, annak hiába is magyaráznám.

A fiúk jelenleg Vásárhelyen vannak "Feji-mamánál", szeptember 4.-én jönnek haza, addig -4 év után először- csak mi ketten vagyunk Zolival. Hiányoznak, de mégis jó egy kis csend :) Persze valahogy most még annyira sem tudom beosztani az időm, mint azelőtt, azt sem tudom mihez kapjak, mit csináljak, melyik szekrényt rakjam rendbe, melyik szobát fordítsam fel, illetve le, és még mindig fura, hogy este akkor fekszem amikor akarok, és hétvégén tovább alhatok. És nem szakít senki sem félbe ha csinálok valamit. Meg nem kell senkit sem leszedjek a kerítésről, nem kell senki után rohangáljak, kevesebb a mosnivaló, csak két tányér van az asztalon, és hajnalban senki sem ugrál az ágyunkon. De nemsokára ennek is vége :)

Voltunk nyaralni a keresztkomáinkkal és keresztgyerekeinkkel együtt, végre eljutottunk Segesvárra, Marosfőre, meg Parajdja, voltunk a Békás-szoros, Békás-tó, Gyilkos tó, Tusnád, Szent-Anna tó, Gyergyó, Csikszereda, Homoród -on, -en, ön, nál, -nél :p, gyerekestől, és bár kicsit hangosabb és rohangálósabb volt ez a kirándulás, mint anno, nagyon jól esett, és akár havonta megismételném.. bár az utolsó alkalom 5 éve volt. Na jó na, évente is beérném egy hasonló nyaralással. Mit nekem tenger. Hegyek, dombok, fenyőfák, ennél szebb nincs is! Matyi és Tomi is túráztak, szerettek ott lenni.

*

ps. Visszanéztem a statisztikákat, és érdekes körülmények között jutnak egyesek az oldalamra, kedvenceim: dádás versek, műanyag vágódeszka fekete, répaleves moro szerint.- Ki az a moro?- ,hörcsögös háttérképek telefonra, hosszú hajam eladó,  macskapisi, a hárem legféltettebb titkai, anya megint viszket reklám, voodoo baba minták ű, buzgó mócsing. :))

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!